Joanne Harris – Kékszeműfiú

Sziasztok!
 
Mióta megújult a blogspot, kicsit bajban vagyok, mert sok mindent nem találok és gondolkodtam, hogy átállok egy másik blog szolgáltatóhoz, de annyi munka lett volna vele, hogy inkább maradtam itt a réginél. 
Hosszabb szünet után fogadjátok szeretettel a Kékszeműfiú c. könyvről írt kritikámat. 
 
Joanne Harris – Kékszeműfiú
 
Kiadó: Ulpius Ház
Oldalak száma: 600
Kiadás éve: 2010
 

Volt egyszer egy özvegy, akinek három fia volt – Fekete, Barna és Kék. Fekete volt a legidősebb – mogorva és agresszív. Barna volt a középső gyerek – félénk és lassú felfogású. De az anya kedvence Kék volt – a gyilkos.

Megmondom őszintén, hogy Joanne Harrisről sok jót olvastam és hallottam, első sorban a Csokoládé c. regénye miatt vált felkapottá, így gondoltam, hogy ezzel sem lehet baj. 
Általában nem szoktam elolvasni előre a könyvről kritikákat, mindig csak a moly.hu-n lévő értékeléseket nézem meg, de nem is ez vitt rá a döntésre, hanem sok helyen láttam a borítót és elsőre elcsábultam. Bár ne tettem volna. 
A fülszöveg számomra hangzatos volt és tetszett is, gondoltam, hogy valami jó kis gondolkodós, megrázó horror lesz a végén és a teljesen másmilyen benyomást nyújtó borító is felcsigázott egyből. Szerencsésen a moly.hu-n jutottam hozzá a könyvhöz, egy általam nem tetsző kötettel cseréltem el és nagyon is örültem neki, egészen addig, ameddig el nem kezdtem olvasni. 
Általában csak munkába menet és jövet a vonaton van időm könyveket olvasni, mert otthon mindig másmilyen elfoglaltságom van és sosincs időm rá. A vonaton nagy lelkesedéssel nyitottam ki a könyvet. 
Az első rész számomra furcsa volt és zavaros, de gondoltam, hogy ez valahol majd csak megváltozik, de azt kell hogy mondjam, ez nem történt meg. Kusza összevisszaság, zavaros írásmód és mint kiderült pont ezt szeretné érzékeltetni az írónő is. Nagyon beteg egy történet, ezt kell mondanom róla. Ahogyan láttam, mások is ugyanilyen véleményen  voltak. 
Bátran teszem fel hát a kérdést: valaki tudja, hogy konkrétan miről is szólt? 🙂


Nagyjából, amit magamtól sikerült kiokoskodnom: 
Történetesen van egy asszony, akinek van három fia. Kék, Barna és Fekete. A három gyerek különböző színű ruhákat kap, hogy az anyja könnyebben meg tudja különböztetni és nem is gondolja, hogy ez milyen nagy hatással van a gyerekek személyiségére. 
A történet az elején a “kék” fiú szemszögéből íródik, aki a testvérek közül a legkisebb és mindenki csak “BB” (Benjamin) néven emlegeti. Az is kiderül, hogy ez egyes fejezetek egy-egy a “kék” fiú által írt történetek és személyes magán blogbejegyzéseinek váltakozása. Általában ezeket a blogbejegyzéseket más “főszereplők” hozzászólásai is tarkítják nagyon zavaros módon. 
Egy sor történettel találjuk magunkat szembe, megtudhatjuk a három testvér kapcsolatát, az anyukkal való kapcsolatot, sok szó esik a környékbeliekről és a “kékszeműfiú” különleges képességéről. A fiúnak “szinesztézás” képességet állapítanak meg, ami azt jelenti, hogy akár a szavakhoz, hangokhoz színeket, szagokat tulajdonítanak. Ahogyan az irodalomban is két fajta érzet társul egymáshoz. 
Pl. Tóth Árpád Körúti Hajnal c. szerzeményében figyelhetünk meg ilyesmit:

színek víg pacsirtái zengtek”, „Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendő”
 
 
Továbbá megtudjuk, hogy a “kékszeműfiú” 42 éves és még mindig a zsarnok édesanyjával él egy fedél alatt hazugságok közepette. A személyes blogjában és a “rosszfiúkrock” oldalra napi szinten több bejegyzés is felkerül tőle, ám nem tudjuk igazán hogy ez fikció vagy maga az igazság. Voltaképpen több gyilkosság részleteit leírja, ezért tűnnek zavarosnak, nincs konkrét elhatárolódás, hogy hol jön a valós, és hol a kitalált rész. 
A vége meg aztán totális kavar a fejemben! 🙂
 
Nem is mondanék többet, nagyot csalódtam, mert teljesen más történetre számítottam. A történet mind a 600 oldala körülbelül 1 hónap leforgása alatt készül, nem is tudom a való életben valaki képes-e erre a teljesítményre. 
A borító nagyon csalóka, mert szerintem egyáltalán nem tükrözi a történet mondandóját, nem utal a történetre. Már azon is elgondolkodtam, hogy direkt választottak ilyen megnyerő fedelet, hogy sok embert bepalizzanak… 🙂 Hát nem tudom. Aki kíváncsi, úgy is elolvassa, nekem vannak fenntartásaim az írónővel kapcsolatban, nem tudom, hogy még egyszer a kezembe merek venni egy regény tőle. 
Összességében a történet:

toll2toll2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.