A párbeszéd kinézete

A párbeszédek megírásakor bizonyos alapvető konvenciókra kell figyelnünk, amit az olvasó igényelni fog olvasás közben.

Nézzük a legfontosabbakat: 

1. A párbeszédeket mindig gondolatjellel kezdjük:

 

 Harry hátrafordult, és megpillantotta a dolgozószobája ajtajában álló Lupin
professzort. A tanár körülnézett a folyosón.
– Mit keresel itt? – kérdezte, egészen más hangnemben, mint korábban
Frics. – Hol van Ron és Hermione?
– Roxmortsban – felelte színlelt közönnyel Harry.

Sokan összetévesztik a kötőjelet (-) és a gondolatjelet (–) helytelenül. Érdemes odafigyelni a formázásra már a kézirat megírásánál, mert ezzel későbbiekben megkönnyítjük szerkesztőnk dolgát. A gondolatjelet a Ctrl billentyű és a Numpadnál lévő mínusz jel együttes lenyomásával hozhatjuk elő leggyorsabban.

2. Az újabb megszólalásokat új bekezdésben kezdjük, eltekintve attól, hogy milyen hosszúak. 

Ron és Hermione gyors pillantást váltottak. – Öh…
– Mi van? Nézett rájuk Harry.
– Tudod… miután leestél róla, elragadta a szél – mondta habozva
Hermione.
– És?
– És nekiment… jaj, Harry, úgy sajnálom… nekiment a fúriafűznek.

3. Az egyes megszólalásokat kössük a szereplőkhöz, ha az nem egyértelmű. Ha két ember dialógját olvassuk, akkor nem esik nehezünkre eldöntenünk, hogy ki beszél, de ha már hárman vagy többen is részt vesznek a jelenetben, akkor fel kell világosítanunk az olvasót, hogy ki az, aki éppen beszél. Ezzel megkönnyítjük az olvasók dolgát.

Harry büszkén felemelte a Tűzvillámot.
– Visszakaptam – szólt széles vigyorral.
– Látod, Hermione? – tárta szét a karját Ron. – Nem volt semmi baja!
– De lehetett volna! – replikázott a lány. – Harry most legalább nyugodt
lélekkel használhatja.
– Ez igaz – hagyta rá Harry. – De most jobb lesz, ha felviszem…
– Majd én! – ajánlkozott lelkesen Ron. – Úgyis be kell adnom Makesznak
a délcegítőt.

4. Húzzuk ki a fölösleges határozószókat. Ha valamelyik szereplőnk dühös, akkor nem kell odatenni pluszba és magyarázni. Az olvasót ne nézzük butának.

Helytelen példa:

NE NÉZZ HÜLYÉNEK!!! ordította hangosan Jack.

5. Kerüljük a felkiáltó jelek túlzott használatát. Ezzel egyáltalán nem fokozzuk a feszültséget. Csak nagyon indokolt esetben megengedett. Ezzel együtt kerülendő a nagybetűk használata is.

6. A rossz darabolás megtöri a ritmust. 

Helytelen példa:

  Elegem van kiáltotta már belőled!

Helyes alak:

Elegem van már belőled! kiáltotta.

7. Kerüljük a megszólítást. Egy korábbi helytelen példámmal élnék itt is:

– Homer, mondtam, hogy vidd ki a szemetet! – kelt ki magából Marge. 
– Jól van, Marge, csak még megnézem a meccset. 
– Félórával ezelőtt is ezt mondtad, Homer. Kezd elegem lenni!
– A fene egye meg! – morogta Homer és megvakarta a hasát. 
– Hallottam, Homer!
– Oké, Marge. Megyek már!

8. Kerüljük a töltelékszavakat. Néhány esetben megengedett, de nem célszerű minden egyes jelenetnél olyan szavakkal megakasztani az olvasót, mint az: öhm, khm, izé, nos, ühüm, ám stb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.