Könyvkritika – Egzotikus csók és gyilkosság

A könyvhöz egy nyereményjátékon keresztül jutottam hozzá, azelőtt nem is hallottam róla, hogy létezik olyan, hogy gasztrokrimi. Nagyon ötletesnek találtam a megoldást, mert egy igazi nőknek való sorozatról van szó. Van benne nyomozás, egy kis szerelmi szál, illetve valódi, kipróbált süteményreceptek.

joanne_fluke_egzotikus_csok_es_gyilkossagJoanne Fluke – Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadó: ILLIA & CO. KIADÓ
Oldalak száma: 304
Sorozat: Hannah Swensen titokzatos esetei
Kiadás éve: 2006

Bridget Jones és az „Állítsátok meg Terézanyut!” Kéki Katája után itt a legújabb szingli hősnő, a Miss Marple féle leleményességgel nyomozó süteménybolt-tulajdonos, Hannah Swensen.

Az álmos amerikai kisváros, Lake Eden életét egy nap gyilkosság rázza fel.
A helyi ex-futballsztárt és ügyeletes álompasit, a tejtermék fuvarozással foglalkozó Ron LaSalle-t saját furgonjában szíven lövik. Hannah talál rá a halott férfira, kezében egy Egzotikus csókkal. A vöröshajú cukrásznő, miközben újabb és újabb sütemény-kreációkkal lepi meg kávézója vendégeit, agyafúrt logikával bogozza ki a bűneset szálait. Újabb rejtélyes gyilkosság, fordulatos bűnügyi történet, a szingli-hősnők jellegzetes stílusa, szerelem és ínycsiklandó sütemények a hozzávalói a klasszikus krimi receptjének.

Mindamellett, hogy nem igazán kedvelem a krimit – pontosabban inkább kevésbé szoktam ilyen könyveket olvasni, teljes bizalommal kezdtem neki a történetnek. Jó ötletnek tartottam a kivitelezést és a kis pluszt, amit Joanne Fluke receptjei adnak. Bár kevésbé bírom a Bridget Jones-féle hősnőket, azt kell, hogy mondjam, Hanna karaktere nagyon meglepett. Egy érdekes, az anyjával folyton harcban álló, kíváncsi, független lányról van szó, aki jól érzi magát a bőrében, és akinek teljesen megfelel, hogy az aprócska Lake Edenben egy cukrászda-kávéház féleséget üzemeltet, és egyetlen lakótársa egy mogorva macska, Móse. Hannah, szemben Bridget-tel, csöppet sem idegesített a csapongó, néha lehangolt, nyávogós, néha-meg-tudnám-fojtani stílusával, éppen ellenkezőleg, a karakter nagyon valósra sikeredett.

A történetben Ront, Hannah beszállítóját, lelövik, ami csöppet sem megszokott egy olyan kisvárosban, mint Lake Eden. Itt mindenki ismeri egymást, iszonyatosan gyorsan terjed a pletyka és senkinek sincs takargatnivalója. Ráadásul mikor Hannah megtalálja Ront a kocsiban, talál egy zacskó Egzotikus csókot, amit korábban Hannahtól szerzett. Érthető hát, hogy Hannah miért is kezd nyomozni, egyre inkább belebonyolódik a szálakba, a gyanú nagyon sok emberre ráterelődik.

A könyvet elég jónak tartom ahhoz, hogy szerezzen nekünk néhány kellemesen eltöltött órát. Mivel nem hosszú könyvről van szó, ezért egy hosszabb strandolás-napozás alatt kivégezhető. A gyilkos kilétére egészen a végéig – vagy talán az utolsó pár oldalig – egyáltalán nem derül fény. Mások ezt pozitívumnak tartanák, de korábban megismert krimikkel ellentétben már annyira ki volt fundálva, hogy még véletlenül se gyanakodjunk a bizonyos illetőre, hogy egy kicsit hitetlenné váltam a végére. A krimiszál és a nyomozás olyan hosszúra, körülményesre sikerült, hogy már elbizonytalanodtam, ezt a való életben is meg lehetne csinálni? A válaszom: biztosan nem. Vagy csak jóindulattal. Kezdve attól, hogy egy rendőrnyomozó biztosan nem kérné meg a sógornőjét, hogy segítsen neki, míg neki más elfoglaltsága akad, egészen a bizonyítékok megtalálásáig. Spoiler: valaki magyarázza meg nekem, milyen szőnyeg az, amiben még egy nap elteltével is meglátszódnak a besüppedt cipőnyomok?

A másik furcsa és hihetetlen dolog az volt számomra, hogy azok a szereplők, akik véletlenül gyanúba keveredtek, mindig biztosan ki tudták dumálni magukat. Mindig volt alibijük. Mert ők percre pontosan tudták, hogy mikor mi történt. Hogy mikor kivel voltak, vagy mikor vitték ki a szemetet és mikor csöngetett a postát. Mert ők éppen abban a pillanatban nézték meg az órájukat és minden másodpercre pontosan történik. Mert Ron még soha egyetlen egy percet sem késett reggel. Még télen sem. 🙂

joanneflukeminisite_authorNo, de hagyjuk, nem akarom lehúzni a könyvet, mert mindemellett tényleg szórakoztatott. Voltak benne vicces részek, amin nevetni lehetett és a tetőpont is igazán izgalmassá vált. Ajánlom, nem csak a kellemes pihenés, kikapcsolódás, hanem a receptek miatt is. Nekem a kedvencem az Egzotikus csók és a Romantikus tallér. Mindkettőt megsütöttem és iszonyatosan finomak! 🙂

Kedvenc idézetek:

És ha még egyszer meglátok egy parókás férfit, egyetlen szavát sem hiszem el. Az a pasas, aki hazudik a haját illetően, mindenben hazudni fog.

– A Fogászati előírások 101. címszava alatt tanították nekünk a betegekkel való beszélgetést. Sose tégy fel olyan kérdést, amit nem lehet megválaszolni Aahhah vagy Ááhhh – Aahhhhval.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.