Könyvkritika – Anyja lánya (Szívek szállodája 1.)

Imádom a Szívek szállodája sorozatot. Amikor anno megláttam a Viasat3-on (pont akkor adták, amikor hazaértem a suliból) teljesen megbabonázott. Annyira magaménak éreztem, hogy szinte már fájt, ha nem nézhettem meg.

Anyja lánya (Szívek szállodája 1.)Catherine Clark – Anyja lánya (Szívek szállodája 1.)

Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ
Oldalak száma: 220
Kiadás éve: 2007
Sorozat: TÖK JÓ KÖNYVEK

A népszerű tévésorozat végre könyvben is olvasható!

Az amerikai kisváros kedvesen különc hőseivel együtt élhetjük át a temperamentumos, vonzóan fiatal mama, Lorelai és 16 éves lánya, Rory kalandos mindennapjait. Lorelai egy szállodában dolgozik menedzserként. Itt főszakács Lorelai legjobb barátnője, Sookie, aki él-hal a munkájáért, és ez gyakran bonyodalmakat okoz. Kiderül, hogy Roryt felvették a Chiltonba, egy elegáns magániskolába. Így Lorelai arra kényszerül, hogy felkeresse gazdag szüleit, akikkel nem felhőtlen a viszonya, és el kell fogadnia a feltételüket: unokájuk tanulmányainak támogatásáért cserébe minden péntek este náluk vacsoráznak.

„Na végre. Fölvették a Harvardra, amire mindig is vágyott, és olyan iskolába járhat, amilyenbe én sose, és olyan dolgokban lehet része, amiben nekem sosem, és akkor legalább haragudhatok rá ezért, és végre valódi anya-lánya kapcsolat lesz köztünk.”
Lorelai Gilmore

„Oké, nézzünk szembe a tényekkel. A mamámnak és nekem sosem lesz normális anya-lánya kapcsolatunk, ugyanis a mamám nem egyszerűen csak a mamám, hanem a legjobb barátom. Ő mindent képes megtenni értem, még azt is, hogy megkérje a szüleit, adjanak kölcsön a tandíjamra a Chiltonba, a híres egyetemi előkészítő suliba, ahová épp most vettek fel. Szerintem élete egyik legnehezebb cselekedete volt, nem is beszélve arról, hogy cserébe meg kellett ígérnie, hogy hetente egyszer mindketten náluk vacsorázunk. Szegény mamát már a gondolatra is kirázza a hideg. És hogy én mit gondolok erről? Hát azt, hogy mostantól sokkal izgalmasabb lesz az életem.”
Rory Gilmore

paris04

Több szempontból is hasonlítottunk Roryval. Én is akkoriban felvételiztem egy erős suliba Pesten, ahol a tanárok nem szívlelték, hogy vidéki vagyok (pedig az osztály majdnem fele kollégista volt), és kivételeztek mindenkivel, aki valami miatt kitűnt a többi közül. (Mai napig nem jöttem rá, hogy valakivel miért bántak kedvesebben… na mind1) Engem valami miatt nem kedveltek (bár majdnem kitűnő bizonyítvánnyal vettek fel, és nem is voltam egy léhűtő alak), ezért egy kicsit úgy éreztem magam, mint Rory, aki bekerül egy “elit” iskolába, ahol a korábbi jegyei nem érnek semmit, sokkal nagyobb a követelmény, a tanárok szigorúbbak, mint szülővárosában. Pont úgy mint nálam. Még a családi háttér is egy kicsit stimmel: a szüleim elváltak nyolc éves koromban, így anyukám egyedül nevelt. Bár van két tesóm, az öcsém három évvel fiatalabb tőlem, a húgom pedig majdnem nyolccal, így mindig is volt egy kis szakadék köztünk, így tulajdonképpen olyan, mintha egyke lettem volna. Na és persze a könyvek! Rory imádja a könyveket, és a sorozatban is rengeteg bestsellert és klasszikust is megemlítenek (egy ezzel kapcsolatos olvasási kihívásról már írtam is egy bejegyzést korábban.)

Mindezt együttvéve nem kellett sok, hogy megszeressem a sorozatot, amit ezúton is köszönök a készítőknek. Rory személyében kaptam egy barátnőt (még ha nem is tudtunk közvetlenül beszélni), aki minden problémámat megértette.

lovedaisies05

Mikor rátaláltam a könyvre, nagyon megörültem, mert reméltem, hogy a tévében látott jeleneteken kívül sokkal mélyebben beleláthatok majd Rory fejébe. A könyv az ő szemszögéből íródott, ugyanazt a tipikus “Rorys” gondolkodást használva, tényleg olyan volt, mintha ő írta volna a könyvet. A könyv nagyon is hűen követte a sorozat történéseit, ez (bár ezt félve mondom csak ki) egy kicsit zavart. A könyv tulajdonképpen ugyanazokat a monológokat, párbeszédeket tartalmazza, mint a sorozat, csupán pár eltéréssel, és néhány belső gondolattal.

Végül is maga a könyv egyfajta kiegészítés a sorozathoz, egy pótlék, amit akkor vihetsz magaddal, amikor a sorozatot nem, például egy táborba vagy a nagyszülőkhöz, ahol nincs számítógép és internet. Nem mondom azt, hogy megbántam, mert nekem tényleg örömet okozott a kötet olvasása, de aki esetleg “többet” vagy “mást” keresne, mint a sorozat, akkor annak lehet, csalódást okoz majd. A szereplők és helyszínek leírása nagyon “alap” és elnagyolt, gondolom, a könyv írónője amúgy is olyanoknak szánta a köteteket, akik már ismerik a sorozatot, így nem kellett fölösleges leírásokkal foglalkozni. És mint említettem, Rory az elmesélő, így azok a részek kimaradtak a könyvből, amelyben Lorelai Rory nélkül szerepel.

Én kedveltem, és aki szereti a Szívek szállodája sorozatot (úgy isten igazából) annak természetesen kötelező!

Kedvenc idézetek:

– Az emberek meghalnak, fizetünk. Összetörik az autójukat, fizetünk. Elvesztik egy lábukat, fizetünk.
– De legalább megvan az új szlogenetek – viccelődött anya.

– Oké, tehát az alapok: mikrosütő a pattogatott kukoricának, sütő a cipők tárolására meg a zoknik szárítására. Hűtő, teljességgel értéktelen.

– Elugrom a boltba, mert nincs itthon semmi. Szeretitek a kacsát? – kérdezte.
– Ha csirkével készíted, mindenképp – válaszolta anya.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.