Könyvkritika – Papírvárosok

John Green az egyik kedvenc íróm mostanság. Első pozitív, brutális élményem, a Csillagainkban a hiba c. könyve kapcsán történt, és akkor jöttem rá, hogy bizony érdemes a továbbiakban odafigyelni a fiatal íróra, mert biztosan rengeteg klassz történetet tartogat nekünk. A következő regénye, az Alaska nyomában szintén egy nagyon jól sikerült ifjúsági történet, remélem, hogy azt szintén megfilmesítik.

papirvarosokJohn Green – Papírvárosok

Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ
Oldalak száma: 384
Kiadás éve: 2015

Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

Quentin, a főszereplőnk már elsőre is nagyon szimpatikus tizenéves srác. Fura, hogy mennyire bele tudom élni magam a tizenéves srácok helyébe, pedig azt mondják, hogy ez lányként nem könnyű :), mégis nagyon szeretem azt a stílust, ahogyan John Green ír, és ahogyan megformálja a főszereplőit.

Az alapfelállás: Quentin szerelmes Margoba, egy titokzatos, megfejthetetlen, kalandvágyó lányba, aki sosem szeretett szabályok szerint élni. Gyakran hallani Margoról képtelen történeteket, például, hogy csatlakozott egy vándorcirkuszhoz és számtalan alkalommal lelép otthonról, mégis mindig visszatér. Quentin gyerekorra óta ismeri a lányt, még sem próbált meg soha szerelmet vallani neki. A középiskolára mindketten eltávolodtak egymástól, pedig kicsiként puszipajtások voltak. Egy este azonban Margo megjelenik Quentin ablakában és arra kéri, hogy kísérje el őt egy felejthetetlen éjszakai kalandra, aminek során Margo bosszút akar állni néhány barátnőjén és ismerősén. Quentin és Margo az éj leple alatt számos barátjukhoz és Margo volt pasijához is betörnek, hogy apró csínytevésekkel bosszút álljanak. Quentin ezután egy kicsit közelebb kerül Margohoz, ám másnap az iskolába Margo nem jelenik meg, és pár nappal később a lánynak még mindig semmi nyoma.

Quentin ezután képtelen elfogadni, hogy Margo csak úgy lelépett, ezért  nyomozásba kezd. A szülei elmondása szerint Margo minden egyes szökése előtt hagyott nyomokat. Quentin ezután ráakad Margo szobájában számos jelre, egy Walt Whitman kötetre és néhány kiemelt idézetre, és Quentin biztos benne, hogy minden nyom végül elvezet Margo rejtekhelyére. Quentin barátai segítségével megpróbálja kinyomozni, merre is lehet Margo, ám ez nem olyan könnyű, mint gondolnák.

Imádtam a kötetet! Mint az eddigi John Green történetekben, ennek a könyvnek is volt számos egyedisége, ami nagyon tetszett. Először is ott van a két különleges nevű szereplőnk: Quentin és Margo Roth Spiegelman. Aztán Quentin legjobb barátja, Radar és Margoék kutyája, Myr­na Mount­weazel­. A KÉJLŐCS. Az Omnictionary. A fekete Mikulás gyűjtemény. (Érdemes elolvasni, nem akarom lelőni a poénokat. 🙂 ) Walt Whitman. Fűszálak. Troll-lyuk, és csak sorolhatnám. És persze maguk a “papírvárosok”.

Nagyon egyszerű, mégis nagyon izgalmas kalandregényről van szó. Mert mondhatjuk azt, hogy Quentin egyfajta kalandra indul csatlósaival (először Margoval, aztán Bennel, Radarral és Laceyvel), hogy bebarangolják Amerika keleti partját. Ebben a könyvben bőven van kaland, humor, romantika és néhány komoly pillanat is. Nem csak tizenéveseknek, de tizenévesek szüleinek is bátran ajánlom, hogy megismerjék, miként is működnek a dolgok a mostani tizenéves gyerekek fejében.

Mindenképpen meg kell említenem a filmes változatot. Mert bizony van. És JÓ! Nagyon jól összeválogatták a szereplőgárdát. Annak ellenére, hogy Cara Delevingne eddig nagyon ellenszenves volt nekem, a filmben egy teljesen más kép alakult ki bennem róla. És bár a nagyon fiatal leányzó már sikeres modell, én azt hiszem, hogy a filmszakmában is sikeres lesz, ha így folytatja. Nat Wolffot már megismerhettük a Csillagainkban a hibából, és a rajongóknak üzenem, hogy egy apró szerep erejéig Ansel Elgort is visszatér. 🙂

Ajánlom mind az írót, mind a könyvet és a film megtekintését is!

Kedvenc idézetek:

Hiszek a nagybetűk véletlenszerű használatában.

Talán a tervezgetés. Nem tudom. Amikor megcsinálsz valamit, az mindig eltörpül amellett, amiben addig reménykedtél, amíg csak elképzelted a dolgot.

– Semmi sem úgy történik, ahogy az ember elképzeli – közli Margo.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2toll2

 

És íme a film előzetese:

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.