Könyvkritika – Marie Lu: Prodigy – Született tehetség

Viszonylag friss az élmény, mert a Legenda első részének elolvasása után rögtön belecsaptam a Prodigy-be, annyira megtetszett a Marie Lu által kitalált világ.

covers_251506Marie Lu – Prodigy – Született tehetség

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalak száma: 358
Kiadás éve: 2013
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK

Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.

Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.

Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

legend-2183A történet ott fejeződött be, hogy June és Day megszöktek a Köztársaság katonái elől, egy vonaton utaznak Vegasba, ahol meg akarják keresni a Patriótákat, hogy segítséget kérjenek tőlük, hogy megmenthessék Day öccsét. Day súlyosan megsérült lábát a Patrióták megoperálják, kap egy csinos lemezt a helyére. Természetesen a Patrióták nem segítenek ingyen, cserébe arra kérik June-t, hogy ölje meg az új Első Polgárt, Anden Stavropoulost. Az egész persze nem ilyen egyszerű, mert June-t és Day-t körözik, és a Köztársaság ellenségének nyilvánították őket, így valószínűleg nem fogadják June-t túl szívélyesen. A Patrióták vezetőjének, Razornek a terve az, hogy June megpróbál visszamenni Andenhez és a kegyeibe férkőzni, kihasználni, hogy Anden korábban érdeklődést mutatott June iránt, aztán egy megfelelő alkalommal végez az Első Polgárral.

A könyv cselekménye innen kezd beindulni és egy kicsit hiányosnak, kapkodósnak is éreztem néhol, nagyon sok lukat, megválaszolatlan kérdést hagyott a  fejemben, ezért csak szépen lassan tudtam haladni vele.

Szóval, a két főszereplőnk ezúttal külön folytatja az útját, June megpróbálja lekenyerezni Andent, Day pedig marad a Patriótáknál. Az nem tetszett, hogy míg June körül pörögtek az események, addig Day “tétlen” idejének is kellett szólnia valamiről, ezért az írónő behozott egy második szerelmi szálat, ami történeten Day és Tess között szövődik. Jobban mondva nem is szövődik, inkább bonyolódik, és kapunk egy kis drámát és féltékenységet. Véleményem szerint ezt nyugodtan ki lehetett volna hagyni az egészből, én sokkal inkább olvastam volna a világról és a háttérről, mint a mellékszereplő nyűglődéséről, hogy ő mennyire szereti Day-t, és egyébként is ő volt itt előbb…

Természetesen June-nál sem megy minden rendben, elbizonytalanodik azt illetően, hogy helyes-e megölni Andent, mert June hirtelen nagyon szimpatikusnak találja Andent, és enyhe vonzalmat is érez iránta. Anden nem volt túl szimpatikus, bár elvileg az írónő szerette volna úgy beállítani, hogy ő más mint az előző Első Polgár, nekem Anden mégsem tűnt többnél egy ficsúrnál. Ráadásként egy kis átvezetést vártam volna, hogy miért, hogyan halt meg az Első Polgár, Marie Lu ezt gyorsan átlépte.

June karaktere sokat változott a könyvben és sajnos nem jó irányba. A korábbi céltudatos, magabiztos és egy csöppet önfejű lány néhol átment egy teszetosza Mary Sue-ba, aki azon gondolkodik, hogy végülis mennyire jóképű Anden, és hogyha nagyon akarná, akkor igent mondhatna az új Első Polgárnak, és akár ő is gazdagságban és pompában élhetne, és nem kellene bujdosnia. Hozzáteszem, megértem. Lehet hasonló helyzetben, ha alig 15 éves lennék, akkor én is elgondolkodnék azon, hogy a biztonságot, pompát és egy helyes srácot válasszak – aki ráadásként egy egész Köztársaságot vezet -, vagy kitartok egy csavargó utcafiú és a folytonos menekülés mellett. Hmm.. nehéz eset. Az első kötetben még azt írtam, hogy bár a szereplők 14-15 évesek voltak, néhol túl felnőttesen gondolkodtak, most egy kis törést éreztem, mintha tényleg visszaestünk volna a tizenéves szintre, ahol a főszereplőt jobban érdekli a pénz, a hatalom és a biztonság.

Marie-Lu-Interview-Prodigy.pngAz tetszett, hogy jobban megismerjük az egész történelmet, hogyan és miért szakadt két részre Amerika, és mi vezetett a háborúskodásig, ez valamelyest feledtette a gyengébb, laposabb részeket. Végre megismerjük a Kolóniákat, hogy ott mennyire más az élet.

Nem árulok el szerintem sokat, ha azt mondom, hogy ez a rész gyengébb lett, mint az első, de valahol számítottam is rá. Nagyon ritka az olyan folytatás, ami képes megugrani az első szintet, egészen idáig csak a Harry Potter és a Titkok kamrája volt képes erre.

De nem csüggedek, mert ettől függetlenül nagyon élvezem ezt a világot, és a harmadik rész biztosan nagyon izgalmasnak ígérkezik.

Kedvenc idézetek:

Kevesen mondhatják el magukról, June, hogy elfogadható indokkal öltek.

De a dolgokat nem tudjuk meg nem történtté tenni.

Nem a pénz határozza meg, hogy kik vagyunk.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.