Írástechnika – Hogyan alkalmazzuk mind az öt érzékszervünket a helyszín bemutatásánál?

Sok író szerint a választott helyszínünk legalább olyan fontos, mint maga a főszereplő kidolgozása vagy a cselekmény. Hiszen nem mindegy, honnan indul útnak a szereplőnk, maga a helyszín is már sok információt elárul az olvasónak, a tudatalattijára tudunk ezzel hatni. Nem mindegy, hogy egy elvarázsolt erdőben vagyunk, egy másik bolygón épült új kolónián vagy Bronxban. Szerencsénkre nem kell mindent az elejéről kezdenünk, a legtöbb olvasót már számtalan hatás érte filmekből, korábbi olvasmányokból vagy akár személyes tapasztalótokból (itt nem az új bolygókra gondolok, hanem mondjuk elképzelhető, hogy valaki járt a Közel-Keleten vagy Amerikában 🙂 ).

Mégis azt mondom, hogy nem elég csak egy félórát töltenünk azzal, hogy bemutassuk a választott helyszínünket, ennél sokkal több kell. Különösen fontos utánajárnunk, hogyha ismert helyszínt választunk, és nem csak a fejünkben létezik. Mert megtörténhet, hogy egy olvasó pontosan tudja, hogy New York kínai negyedében egyetlen háromszáz éves temető sincs. Ki tudja? Vagy ha magyar helyszínt választunk, akkor ne gondoljuk azt, hogy a többség nem fogja tudni, hogy a Nyugati pályaudvaron nincsen Subway.

tianjin-2185510_1280

Fontos odafigyelni a megfelelő részletekre. És itt a hangsúly a megfelelőn van. A mostani trendek ugyanis azt mutatják, hogy az olvasók kevésbé szeretik azokat a történeteket, amik hosszú leírásokkal kezdődnek. Biztosan akad az olvasóknak egy csekély százaléka, aki pont a Gyűrűk urához vagy Egri csillagokhoz hasonló olvasmányokat keresi. Hogyha megfigyeled a kortárs regényeket (legyen akár magyar vagy külföldi), inkább az a tendencia, hogy kevesebb a leíró rész, ám még sincs hiányérzetünk.

Elmondom, hogy miért van ez. Mert ők szuperül alkalmazzák a kevesebb néha több és a mutasd ne mondd szabályt, mindamellett, hogy odafigyelnek arra, hogy csak azok a leírások maradjanak benne a kéziratban, ami után az olvasó rácsap a homlokára: ez igen, ez már valami.

Ezen írók semmi többet nem alkalmaznak, minthogy nem csak egy, hanem minél több érzékszervünkre hatnak.

Hogyan is állj neki?

Ha már megvan az elképzelésed arról, hol fog játszódni a regény, akkor nem árt egy kis kutatómunka. Hogyha már jártál itt, és ismered a helyet, akkor kutass fel néhány fényképet róla, naplóbejegyzést, vagy menj fel az internetre. Gyűjtsd össze a legtöbb információt a környezetről, a látványosságokról, jellegzetes adottságokról. Érdemes olyanokra fókuszálni, amik nem túl elcsépeltek.

Pl. ha Londont választod helyszínül, akkor nem érdemes oldalakat teleírnod a Buckingham palotáról, a London Eye-ról vagy a Towerről, mert a legtöbben tudni fogják az alapvető információkat. Helyezd olyanokra a hangsúlyt, ami jobban bemutatja a környéket. Pl. jellegzetes üzleteket, lakóházakat, az ott élő embereket, etnikumokat. Minél színesebb és egyedibb dolgokra hívod fel az olvasó figyelmét, annál jobban fog kötődni az íráshoz.

Vegyünk egy egyszerű esetet. A főszereplőd reggel munkába indul.

  1. Először mindenképpen azt írd le, hogy mit lát vagy mit láthat a szereplőd, hiszen ez a legfontosabb érzékszervünk. Írj le minden olyan képet, ami eszedbe jut, függetlenül attól, hogy a történethez tartozik-e vagy sem. Később ráérsz válogatni belőlük. Fesd le az olvasónak, hogy milyen a hajnal, hogyan változnak a fényviszonyok. Mit csinál reggel a főszereplőd? Milyen a lakása? Kikkel találkozik, mi az, ami megragadja egyből a figyelmét, amikor kilép a lakásából? Milyen környéken van a lakása, mivel utazik a munkahelyére?
  2. Ugyanezt úgy írd meg, hogy közben belecsempészel a leírásba ízeket, illatokat, hangokat és ne felejtsd el az ötödik érzékszervünket, a tapintást sem. Milyen ízt érez a főszereplő, amikor felkel az ágyból? Talán előző este buli volt nála, így az egész lakás egy csatatér, mindenhol eldobott üres üvegek, maradék nachos és félig megevett pizza az asztalon. Amikor a főszereplő kikel az ágyból, beletapos egy tál megszikkadt pattogatott kukoricába, majd felborít egy üveg sört, ami összepiszkolja a szőnyeget. A főszereplő kinyitja az ablakot, hátha könnyebben kiszellőzik a lakás, de a szomszéd éppen akkor áll neki porszívózni, és ez sérti emberünk fülét. Inkább bemegy a konyhába, hogy csináljon magának egy kávét. A mosogatóban az előző este ételmaradékai bűzlenek, és mintha a macskaalom felől hányás szaga terjengene. És így tovább. 🙂

Egyébként, ha szeretnénk minél színesebb leírásokat írni, akkor érdemes verseket vagy Shakespeare-t olvasni, de nagyon szeretem William Faulkner, Kurt Vonnegut, Jack London, Neil Gaiman és Stephen King leírásait is.

A lényeg, gyakorolj sokat! Például novellákkal nagyon könnyen lehet ezeket gyakorolni és kísérletezni. Meglátod, megéri a befektetett időt!

Ha tetszett, dobj egy lájkot és iratkozz fel! 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s