Interjú Sarah J. Maas írónővel

Ma egy interjút olvashattok Sarah J. Maas írónővel, akit biztosan sokan ismernek, hiszen könyvei itthon is megjelentek. Legismertebb munkája Throne of Glass – Üvegtrón címmel jelent meg.

Mi inspirál? Vannak olyan könyvek vagy írók, amelyek befolyásoltak téged munkád során?

SJM: A zene – különösen a filmzenék és a klasszikus zene – általában a fő inspiráció forrásom. De a művészet is inspirál (pl. Pinterest), de a filmek / tv, utazás és történelem is. Ami az írókat / könyveket illeti, nos… két olyan könyv van, amit még fiatalabb koromban olvastam és nem csak imádtam őket, de arra is ösztökélt, hogy fantasy-t írjak: az egyik Garth Nix Sabriel című könyve és Robin McKinley: The Hero and the Crown regénye. Mindkettő csodálatos fantasy világokban játszódik, erős, okos hősnővel. És ott van Robert Munsch csodálatos gyermekkönyve, a The Paper Bag Princess, ami azzá formált, ami ma vagyok (a szüleim örömére, akik milliószor olvasták nekem a könyvet kislányként.)

Azok számára, akik nem olvasták még az Üvegtrón sorozatot, mesélnél egy kicsit róla?

SJM: Dióhéjban, az első könyv egy hírhedt fiatal bérgyilkosról szól, akinek felajánlják a szabadságát, azért cserébe, hogy részt vegyen egy gyilkos versenyen, hogy ő lehessen a király első számú bérgyilkosa.

Mi inspirálta Celaena Sardothian, a regényed karakterét?

Egyszerűen csak belesétált a fejembe, amikor elkezdtem dolgozni a háttérvilágon. De igazából azt hiszem, hogy a Buffy, a vámpírvadász, Kill Bill, Hans Solo és a Disney hercegnők szerelemgyereke lenne, és igazából én is olyan főhősnőről szerettem volna könyvet írni, aki ugyanazokat a vicces dolgokat csinálja, mint a többi férfi főhős: seggbe rúgja a rosszfiúkat, szörnyeket öl és megmenti a világot.

Már korábban azt mondtad Celaena-ról, hogy egy “morális szürke zónában” helyezkedik el. Kifejtenéd ezt egy kicsit, mire gondoltál?

Nos, ő egy bérgyilkos. Pénzért öli az embereket és néha élvezi. Tudja, hogyan kell kínozni az embereket – és néha ezt is élvezi. De ugyanakkor szeret olvasni, imádja a zenét és a művészeteket, és azt hiszem, végső soron az ezek iránti szeretete tartotta meg őt emberségesnek. Mindez ellensúlyozza azt a szörnyű időszakot, amin gyermekként ment át, és minden rettenetes dolgot, amit később felnőttként tett. Szóval, ő egy képzett gyilkos, de van szíve és erkölcsös, amelyet néha elnyom magában, hogy megkapja azt, amit akar. Állandó csata zajlik benne a jó és a rossz tulajdonságai között, és ez az, ami szórakoztatóvá (és érdekesé) tette a karakterét.

7sSqvLcX_o

A sorozat eredetileg a Hamupipőke egyik átírása, és társszerzőként dolgoztál egy olyan könyvben, ami a Némó kapitány újragondolása. Mennyi szerepet játszik a klasszikus irodalom a döntéshozatalodban, amikor egy történeten dolgozol? Sokat merítesz ezekből?

Igazából, nem sokat. Néha van pár ötletem, amit mesék vagy klasszikus regények ihlettek. Csak a történettől függ és hogy mi inspirál engem. Ha egy történetet a klasszikus irodalom vagy a folklór ihlette, először egy csomó kutatást végzem, majd eldöntöm, mely részeket szeretném megtartani, vagy eldobni, és kitalálom, hogyan formálhatom át a saját stílusomra. Néha nagyon keveset tartok meg, van mikor többet. Ez a sztoritól függ.

A fantasy egy elég izgalmas műfaj – teljesen új világot hozhatsz létre. Van bármilyen tanácsod a kezdő íróknak, hogy mire figyeljenek világépítésnél? Hogyan győződhetnek meg róla, hogy hitelesek-e?

Tegyél fel magadnak sok kérdést. Ha egy karakter egy bizonyos ételt fogyaszt, vagy ruhát visel, kérdezd meg magadtól, honnan származik, hogyan kell enni / viselni. Nem feltétlenül kell megmagyarázni, bemutatni a kereskedelmi útvonalakat, a királyság határait, a földrajzot, a betakarítást / évszakokat stb. De a világ mozgatórugóinak megértése segít a világ bővítésében, a logikátlanságok kiszűrésében, és hogy hiteles tudjon maradni. Ne feledjük azt sem, hogy a világépítés és a karakterépítés gyakran kéz a kézben jár: éppúgy, mint te a Föld, úgy a karakter az adott kitalált világ szülöttje, szerves része. Néha a leghétköznapibb részletek kelthetik életre a karaktereket.

Vannak-e fontos szabályok a világban? Van egy lista, amint átmész, hogy tudd, működni fog a dolog vagy sem?

Bárcsak így lenne, de sajnos nem. Ha van egy ötletem, akkor leírom, megvizsgálom, hogy van-e hasonló példa mondjuk a történelemben, és ha minden klappol és logikailag működik, akkor megtartom. Ha eléggé abszurd vagy nem állja meg a helyét a sztoriban (ezekre egy szerkesztő általában rámutat), akkor kikerül a regényből. Elég egyszerű.
Először a FictionPress.com-on tetted közzé az Üvegrónt; miért döntöttél úgy, hogy feltöltöd az első fejezetet, nem pedig egy ügynöknek küldöd el a kész kéziratot?

Nos, ez 2002-ben történt, és tizenhat éves voltam. Nem is tudtam, hogy közzé akarom-e tényleg tenni. Nem tudtam azt sem, hogy képes vagyok-e megírni egy egész regényt. A környezetemben nem volt senki, aki fantasy-t olvasott vagy írt, így csak azt akartam tudni, hogy érdemes-e a történet a továbbírásra, és hogy van-e olyan valaki, aki valaha is el akarja olvasni. Kiderült, hogy sokan szerették volna. De még évek múlva sem gondoltam, hogy érdemes kiadni, a rajongók könyörögtek, hogy közzétegyem.

maas-with-Harry

A FictionPress.com-on hatalmas követőtábort szereztél. Volt valamilyen tudatos reklám vagy önmarketing ezekben a korai időkben, vagy nagyrészt szóbeszéd útján terjedt a könyv?

Nos, az internet ekkor más volt. Nem volt olyan nagy, és közösségi média valójában nem létezett, ahogy manapság. Szóval, nem – nem csináltam önpromóciót vagy nem foglalkoztam marketinggel. Mindezek a félelmetes dolgok a csodálatos rajongóimnak volt köszönhető.

Hogy érzed, az hogy közzétetted a sztori első verzióját, járt valamilyen előnnyel? Hogyan befolyásolta ez a történet fejlődését?

Azt hiszem, legelőnyösebben részesültem belőle. A rajongók visszajelzése és hallani, hogy olyan sok ember szereti a történetet, sok önbizalmat adott nekem, fiatal író voltam, és ez lehetővé tette számomra, hogy higgyek magamban, és higgyek abban, hogy megvalósulhat az álmom. Enélkül nem hiszem, hogy valaha is befejeztem volna a történetet.
Néhány módosítás történt a végleges könyvben, ahhoz képest, ahogyan megjelent az interneten. A szerkesztési folyamatot nehéznek, megterhelőnek találtad?

Persze, hogy igen. Azt hiszem, minden kezdő szerző nehéznek találja a szerkesztési folyamatot, leginkább lelkileg. Az Üvegtrónt oly sok évig szerkesztettem és javítgattam magamnak (szinte szóról szóra írtam át, kivágtam és hozzáadtam jeleneteket, mielőtt végre elküldtem egy ügynöknek). A szerkesztőmmel való munka öröm és megkönnyebbülés volt egyben. Kemény munka volt, igen – de nagy kihívásokon vagyok túl, és a munka a kézirat hasznára vált. A szerkesztőm elképzelései és ötletei ragyogóak voltak, és teljesen összhangban álltak azzal, amilyennek elképzeltem a történetet.

Azok számára, akik szerzői kiadáson gondolkodnak, mit javasolnál? Milyen előnyökkel és hátrányokkal szembesülhetnek?

Hát nagy különbség van aközött, hogy a FictionPress-re feltöltöd az írásod és a szerzői kiadás között. Azt hiszem, az FP egy remek hely arra, hogy a kezdő írók visszajelzést kapjanak és egyben szórakozzanak – mindaddig, amíg elég óvatosak azokkal szemben, akik lopni akarják az írást vagy plagizálnak. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg előnnyel jár a szerzői kiadás, de a saját magad kiadójává válsz, ami egy csomó munkával jár, és nem valószínű, hogy valaha is a könyvesboltban látod a regényed. Ezért én mindig a hagyományos utat ajánlom – ez a nehezebb és hosszabb út, de teljesen megéri.

str2_ttsarahjmaas_NEWLEAD_ma_1.jpg
A közösségi médiát sokat használod, hogy kapcsolatban maradj az olvasóiddal. Mennyire tartod fontosnak ezt? Hozzásegíthet valakit, hogy sikeres íróvá váljon?

Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi a hosszú távú hatása a közösségi médiának az írói karrieremre, de tudom, hogy a rajongókkal való kapcsolattartás az egyik legnagyobb felfedezésem a megjelenések óta. Én azért csinálom, mert szórakoztató, mert szeretek beszélgetni velük, meghallgatni a gondolataikat, és látni a műveiket (képeket, rajzokat, fanfictionokat stb.). Ha a közösségi média nem a te tereped, akkor ne legyél jelen – sok író nem használja, és mégis szuper-sikeres (például Suzanne Collins).
Végül, van-e valamilyen tanácsod az írók számára, amelyeket tovább szeretnél adni?
Írj arról, amit szeretsz. Sok ember mondja majd neked, hogy a publikálás irreális cél, vagy amit szeretsz írni, nem „valódi” irodalom, de hagyd figyelmen kívül őket. Írja arról, amit szeretsz, és soha ne szabadkozz miatta. Igen, egy hosszú út vezet a publikáláshoz, de ez jó döntés. Csak akkor kezdj bele, ha van egy történeted, amit szeretsz teljes szívvel és lélekkel. Az egyetlen ember, aki valaha is megállíthat az írásban, az te magad vagy. Szóval írd meg, mit szeretsz, és ne foglalkozz a többivel.

Ha még többet megtudnál Sarah-ról, látogass el az oldalára: http://sarahjmaas.com/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.