Aki sok könyvet olvasott már élete során, az rájöhetett arra az egyszerű tényre, hogy vannak olyan történetek, amik ugyanúgy, vagy hasonló jelenettel kezdődnek. Mivel általában már az első pár bekezdés, oldal olvasásával eldöntik olvasóink, hogy folytatják-e a könyvet vagy sem, érdemes olyan nyitánnyal kezdeni, ami még véletlenül sem lerágott csont, hanem megragadja a figyelmet, vagy már rögtön belecsap a lecsóba. 🙂
Az ilyen klisék nem csak lelombozóak, hanem el is riaszthatják az olvasót a történet folytatásától, hiszen, ha rögtön az elején azt sugalljuk, hogy nem vagyunk képesek egyedi jelenettel kezdeni, akkor hogyan várhatjuk el tőle, hogy bátran folytassa tovább? Honnan gondolja, hogy nem fog csalódni az írás többi részében?
Érdemes kerülni a következő kezdéseket:
- Ébredés/álom: Ki ne olvasott olyan történetet, amiben a főszereplő éppen ébredezik vagy álmodik? Hát nem unalmas?
- Iskolai tárlatvezetés: Általában ifjúsági regények, lányregények kedvelt kezdőjelenete, ahol a főhős/főhősnő bemutatja iskoláját, barátait, tanárait, az iskolai közösséget, a tanintézmény hierarchiáját, esetleges ellenségeket, rosszakarókat.
- Családi körkép: Mi sem rosszabb annál, miután főhősünk felkelt az ágyából, majd aztán elindul, hogy a családjával megreggelizzen? A főhős bemutatja a kedves anyukát, aki reggelit készít, az apukát, aki vagy meccset néz, vagy újságot olvas, valamint a testvért/testvéreket, akik nagy zsibongásukkal felidegesítik főszereplőnket. Néha a képbe jön egy-egy rendetlen/kaját kuncsorgó háziállat, vagy egy kedves szomszéd, aki bekopog, hogy átadja a családfőnek a reggeli postát, amit véletlenül hozzá dobtak be.
- Szobaszemle: Főhősünk a szobájában ül/fekszik/elmélkedik, majd szemrevételezi a szobáját, bemutatja a számára kedves vagy utálatos dolgokat.
- Emo: Főszereplőnk szomorúan ül a szobájában és az élet nagy dolgain elmélkedik.
- Soha többé középszerűség: Karakterünk azon elmélkedik, hogy az élete milyen átlagos, unalmas vagy éppen borzasztó, majd elhatározza, hogy attól a naptól kezdve majd más lesz.
- Költözés: Főhősünk új helyre/városba/országba költözik, hol egyedül, hol családjával, közben arról ábrándozik, hogy az ottani élete mennyivel másabb lesz, mint az addigi.
- Tükör: Karakterünk a tükörben figyeli magát, miközben szerényen tudatja velünk, hogy milyen színű a haja, a szeme, hogy vékony/sovány, esetleg egy kicsit kesereg arról, hogy lehetne szabályosabb az orra/füle, lehetne nagyobb a melle, teltebb az ajka… stb.
- Kínzó nyár: A főszereplő lamentálása arról, hogy kénytelen egy olyan helyen tölteni a nyarat, ahol nem szeretné, például nagyszülőknél, egy kísértet járta házban vagy egész nyáron dolgozni fog.
- Friss hús: Főhősünk azért aggódik, mert egy ideig ő lesz a friss hús az iskolájában és azon elmélkedik, hogy vajon el fogják-e fogadni őt csoporttársai.
- Halál/tragédia: Főhősünk szülei hirtelen/tragikusan meghalnak, vagy úgy döntenek, hogy elválnak.
- Disztópikus kiválasztás: Karakterünk valamilyen nagy változás előtt áll, esetleg az ő feladata megmenteni a földet, kiszabadítani régi gyerekkori szerelmét, meg kell mérkőznie több társával vagy el kell döntenie, hogy hol éli le az életét.
A következő felsorolás olvasása közben, biztos jutott olyan könyv az eszünkbe, ami beleillik ezekbe a kategóriákba. Én inkább nem sorolnék fel. 🙂 A lényeg, ha mégis úgy döntünk, hogy ragaszkodunk ezekhez a kezdésekhez, akkor mutassuk meg, hogy tudunk újat mutatni.
Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést! 🙂
forrás: writersdigest.com
Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy ne maradj le a frissítésekről! 🙂
Írásról, inspirációról, könyvekről 