Írástechnika – Hogyan alkoss erős női karaktereket – Írásról, inspirációról, könyvekről

Scarlett O’Hara, Lizzie Bennett, Jane Eyre, Katniss Everdeen, Tris Prior… Mi a közös bennük? Az hogy, nincs olyan ember, aki ne hallotta volna a nevüket és történetesen olyan erős karakterekről van szó, akire mi is szívesen felnézünk.

Könyvírás folyamán fontos szempont, hogy az olvasó szimpatikusnak találja a főszereplőnket, és mindenképpen azonosulni tudjon, illetve tanuljon is tőle. Az olvasók egyre inkább azon könyves főszereplőket kedvelik, akik egyáltalán nem illenek a sztereotípiákba, mégis fontos, hogy a karakter hihető legyen. Már maga Jane Austen is tökéletesen hozta létre a Büszkeség és Balítélet (és egyébként többi könyvében is) határozott, makacs és büszke női főszereplőjét, akire nők millió néznek fel a mai napig is. Elizabeth Bennett tipikus példája azon karaktereknek, akikben nagyon jól keverednek női sztereotípiák és a domináns, negatív vonások vagy az olyanok, amit a társadalom általában nem várhat el egy női főhőstől.

Mielőtt elkezdenénk megformálni a főhősünket, érdemes megvizsgálni magát a történet cselekményét. Mindenképpen olyan jellemvonásokkal kell ellátnunk a karaktert, ami a történethez, témához, üzenethez is jól passzol.

Ma hoztam nektek néhány tippet, hogyan hozzunk létre erős, határozott, felejthetetlen badass karaktereket. 🙂

Nyugodtan vértezzük fel kissé szokatlan jellemvonásokkal a karaktereket, hiszen senki sem tökéletes. Főhősnőnk nyugodtan lehet manipulatív, önző, ravasz, teljesítmény-kereső, vagy bosszúálló. Vagy legyen nagyképű, nagyhangú, agresszív, ambiciózus, és magabiztos. Nem kell, hogy mindig tökéletes, finom, kedves, előzékeny és csendes legyen. A Mary Sue-k ideje lejárt!
Nem kell, hogy a főhős mindig helyesen cselekedjen. Ahogy mi magunk, úgy a könyvek főszereplői is követhetnek el hibákat, hozhatnak rossz döntéseket. Az is fontos, hogy az eseményeknek nem mindig kell úgy történnie, ahogy ideálisnak tűnik, a főhősöknek sem lehet mindig igazuk.
Nem kell, hogy karakterünk szuperhős legyen! Nem kell olyanra megformálnod a karaktert, hogy már szinte szuperhősnek tűnjön. Ha valami túl idillikus, az többnyire hamis. Az emberek nem fognak felnézni a karakteredre, ha olyanokat állítasz róla, ami egy csöppet sántít. A karakter ne tűnjön túl “plasztiknak”.
Ne félj attól, hogy a főhősöd áldozattá váljon! Ahogy gyakran követünk el hibákat, úgy gyakran az élet is könyörtelenül elbánik velünk. Ugyan így a regényhősöknél, nyugodtan szőjünk a történetbe szörnyű hátteret (bántalmazott karaktereket; olyat, aki elvesztette a gyermekét, közeli hozzátartozóját; aki szegény körülmények között él és nélkülözött; akit megcsalt a férje), sokkal hitelesebbé válhatnak így.
Adjunk a főhősnek félelmeket. Kicsit furán hangozhat – hiszen hogyan alkossunk úgy erős főhőst, aki közben tart valamitől-, de vizsgáljuk csak meg az első bekezdésben felsorolt karaktereket. Ők mitől tartottak? Mik voltak a legnagyobb félelmeik? Attól, hogy még valaki tart valamitől még lehet erős személyiség, ráadásként a történetünkbe is beleépíthetjük, hogyan küzdi le a karakter a félelmeit.
Kerüljük a hasonló tulajdonságokat. Sose használjuk a saját életünket, jellemvonásainkat egy karakter megformálásában. Az írásban az a jó, hogy mindenben teljesen szabad kezet kapunk. A legtöbb kezdő író saját önmagát vagy egy javított változatát írja bele a történetbe. Ez azért nem jó, mert a történet folyamán sütni fog, hogy a saját személyes élmények, saját hitvallások és nézetek fogják formálni a főhőst, és az olvasó érezni fogja ezt. Nyugodtan adjunk más vágyakat, érzéseket, hitet, szenvedélyt a főhősünknek.