Egy regény vagy novella elengedhetetlen része a jó kezdés. Ezt így elég banális kimondani, pedig így van. A legtöbb ember úgy választ magának könyvet, hogy elolvassa a fülszöveget vagy az első néhány oldalt az írásból. Nem elég csak a szerkesztőnknek bizonyítani, aki talán majd igent mond a kézirat kiadására (hiszen ez csak az első lépés), de meg kell győzni az olvasókat, hogy érdemes megvenni a regényünket. A történetünknek éppen ezért kell jól megírt, magával ragadó, és hangulatos kezdést írni. Néha, akármennyire keményen is próbáljuk, előfordul, hogy az írás érdemi része kiváló, a kezdés mégsem működik. Ez nem jelenti azt, hogy az írás terén nem megfelelőek a képességeid, hanem csupán több időt kell szánni az első pár oldal megírására, fontos, hogy olyan résszel kezdjünk, ami tökéletesen rendben van.
Sokan azt hiszik, a történeteik kőbe vannak vésve. A fejükben már egy kerek egész történetfolyamként szerepel, ami elkezdődik A pontban majd véget ér B pontban. A kezdő írók gyakran megsértődnek, ha meghallgatják egy olyan személy véleményét, aki csak segítő szándékkal szeretné néhány logikai hibára felhívni a figyelmét.
Emlékszem olyan írótársamra, akinek bétáztam a kéziratát és teljesen őszintén felhívtam a figyelmét, hogy az írása valami miatt nem klappol, már rögtön az elején elcsúszott a dramaturgia és a karaktermotivációk sem voltak valóságosak, hihetőek, élethűek. Amikor elmondtam az írónak első körben sokkot kapott. 🙂 Először hallani sem akart arról, hogy a történetét átírja, a hibákat gyökeresen kigyomlálja, számára minden tökéletes volt, még ha az olyan független segítők, mint én, mást mondtak.
Az átírás folyamata még akkor is elengedhetetlen, ha olyan nagy író vagy, mint Stephen King. Olvasásra ajánlom King Az írásról című könyvét, ahol az író konkrét példán mutatja be, hogy egy írás mennyit változik és hány átírást igényel, mire olyan verziót nem kap, amivel ő és a szerkesztő is elégedett.
Az egészet képzeljük el úgy, mintha egy házat építenénk fel. Szépen az alapoktól kezdjük, vázlatosan elkészítjük, hogyan is fog felépülni a világunk, milyen alapvető törvények uralkodnak, kik a főszereplőink, mellékszereplőink, milyen esemény történik, ami a főszereplőt cselekvésre buzdítja. Amikor felépítettük a házunk szerkezetét, utána következik a csinosítás. Akkor döntjük el, hogy a szereplők hogyan néznek ki, milyen belső/külső harcokkal küzdenek, mik a gyengeségeik/erősségeik. Megismerkedünk az antagonistákkal, a főszereplő pedig elindul a maga útján, ami alatt folyamatosan változik. A ház ezután kapja meg a berendezést, a falak a színeket, burkolatot, ami nagy valószínűséggel később változni fog.
Fel kell készülnünk arra, hogy feltűrjük az ingujjunkat, és megtegyük a szükséges javítást, átírást. Ne féljünk tőle, ha esetleg az egész első fejezetet át kell írnunk, gondoljunk arra, hogy a befektetett munka megtérül – később az írás is egyre jobb lesz.
Íme néhány tanács, amit érdemes megfogadni az első néhány oldal vagy fejezet megírásához:
- Helyezd a főhőst középpontba. Sajnos egyre többet olvassuk azt, hogy a rohanó világban már nincs idő az olyan könyvekre, amik először a sztorik hátterét, az egész világot szeretné bemutatni, mert az olvasók azonnal akarják az akciókat, izgalmakat, csavarokat. A tájleírás szép, de unalmas. Még akkor is, ha hihetetlen nagy tehetséggel rendelkezel, akkor is érdemes elgondolkodni azon, hogy a tájleírást és a világbemutatást később vagy a történetfolyamba szőve jelenteted meg szépen lassan adagolva. Elsődlegesen a főszereplőre kell koncentrálnunk, mert az olvasó őérte fog izgulni a történet folyamán, a tájleírás vagy egy korábbi esemény leírása csak másodlagos. Hogy néhány konkrét példát mondjak az ilyen kezdésekre: James Dashner – Az útvesztő, Veronica Roth – A beavatott, P.C. Cast – Megjelölve, Ally Condie – Egymáshoz rendelve, Cally Taylor – A mennyország várhat, Simone Elkeles – Tökéletes kémia, Stephenie Meyer – A burok, Sarah J. Maas – Üvegtrón 1.
- Mutasd be a főszereplő környezetét. Most, hogy már néhány dolgot tudunk a főszereplőnkről, ideje, hogy egy kicsit kitágítsuk az olvasó ismeretét. Itt jöhetnek az olyan részek, amik bemutatják, hogy a főhős milyen környezetben, társadalomban, világban él. Ez főként a fantasy, sci-fi irományoknál és disztópiáknál fontos. Miután az olvasó látja maga előtt a karaktert, ideje, hogy lássa az őt körülvevő világot. Vajon a főhősünk milyen szerepet játszik a társadalomban? Vajon kívülálló? Bennfentes? Csavargó, vagy egy olyan csoport tagja, aki a világot irányító szerv ellen lázad? A realista, romantikus vagy young adult írásokban itt érdemes bemutatni, hogy a karakter milyen családból jött, mit csinál, kivel veszi körbe magát, mi a foglalkozása, milyen körülmények között él stb. Azért azt itt is fontos elmondanom, hogy mindent nem azonnal kell az olvasó nyakába zúdítani, hanem az információkat folyamatosan adagoljuk, különben az írás elveszti lendületét, és száraz lesz.
- Jöhet a konfliktus. Az első néhány oldalon (a főhős és a környezetének bemutatása után) mindig kell egy olyan jelenet, amiben a főhős szembesül a konfliktussal, az egész történet mozgatórugójával. A konfliktus arra ösztönzi a főhőst, hogy valamilyen kalandra induljon, hogy megkezdje a rá váró harcokat. A főhős elindul, hogy kiszabadítsa szerelmét / hogy leszámoljon az antagonistával / hogy megszerezze a sötét varázslótól a hatalmas varázserőt biztosító gyűrűt / hogy a főszereplő szembenézzen félelmeivel, gyengeségeivel, kétségeivel. Ez a jelenet megadja az egész további írás hangulatát. Mindenképpen kell egy motiváció, ami mozgatja előre mind a történetet, mind a főhőst.
- Mutasd be a világot mozgató erőket / szabályokat közvetlenül is. Itt az ideje, hogy az olvasó mélyebben is megismerkedjen az egész kitalált világgal. Ha fantasyt írsz, akkor itt az alkalom, hogy megismerjük a világot alkotó részeket, egységeket, erőket, a szemben álló hatalmakat, varázslatos helyszíneket és lényeket. Ha a főszereplőnek valamilyen szuper képessége van, akkor használja, csillogtassa meg a tudását, mutassa meg, hogyan, mivel képes felvenni a harcot az antagonistával. Jöhetnek a csatajelenetek, a sorsfordító döntések, választások és minden olyan nehézség, ami formálja a főhőst.
Ezen néhány pont figyelembevételével olyan kezdést hozhatunk létre, ami nem lesz máris katyvasz az olvasó fejében, és ami szépen fokozatosan vezeti be a történet sűrűjébe az olvasót. Mint szintén író, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne féljünk átírni azokat a részek, amik valami miatt nem sikerültek megfelelően, csinálhatunk többfajta piszkozatot, és ha úgy könnyebb, akár ismerősökkel, bétákkal is megvitathatjuk, hogy melyik a jobb verzió.
És ne feledjétek mit mondott Ernest Hemingway: minden első kézirat sz*r! 🙂
Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést! 🙂
Írásról, inspirációról, könyvekről 